Pizsama-nap

Pizsama-nap az Andreettiben

2023. február 2-án fergeteges nap vette kezdetét iskolánkban.

 Tanulóink és tanáraink pizsamában vagy köntösben érkeztek,

 hogy mikor a medve kikukkant  a barlangjából, azt lássa, 

még senki sem kelt fel, így ő is visszakuckózik fekhelyére, 

és folytatja téli álmát márciusig, a tavasz érkeztéig.

Ha másra nem is, de a pizsama-nap arra biztosan jó volt, 

hogy mindenki izgatottan várta a csütörtököt,

 minden gyerek arcára mosolyt csalt,

 sőt… igaz lehet a mondás, a népi megfigyelés, 

ugyanis a medve tényleg visszament aludni, 

hiszen péntek délelőtt szakadó hóesésben gyönyörködhettünk

 iskolánk csodaszép udvarán.

Köszönjük a gyerekeknek, tanároknak és az iskolai dolgozóinak,

 hogy közösen mókázhattunk február 2-án! 

A DÖK csapatának hálásak vagyunk a szervező munkájukért!

Képek:

 https://iskola.soskut.hu/?module=images&action=img_gallery&fname=PIZSAMA_NAP&inframe=1&first=1

Olvassátok szeretettel iskolánk tanárának, 

Házi Henriette-nek erre a napra írt versét:

Hómedve

Hóesésben, télidőben,

Minden medve alszik még,

Medve mama az erdőben,

Lecsukta a két szemét.

 

Három bocsát is letette,

Aludni a barlangba,

Hónapokig fel sem kelnek,

Ott várnak a tavaszra.

 

Legalábbis így volt eddig,

Aludtak a bocsai,

De ma reggelre pedig

Eltűnt a három maci. 

 

Medve mama a vadonban,

Gondolkodik, mit tegyen.

Gyermekei eltűntek, 

Fenn a magas, zord hegyen.

 

Vajon bocsai hol vannak?

Két szemét kimereszti.

Medvéket lát a hóban?

Magát jól kineveti.

 

Bocsok ugrálnak a hóban?

Télen a nagy hidegben?

Halak úszkálnak a tóban,

Az természetes, de ez nem!

 

Látott ilyet valaki egykor?

Mackók hóban játszanak?

Rendes medvék ilyenkor, 

Téli álmot alszanak.

 

Lát a hegyen három foltot,

A hóban együtt játszani,

A fehér dombon a bocsok

Nem akarnak látszani.

 

Elbújnak lenn a völgyben,

Egy nagy hóbucka mögé,

Suttognak egymásnak közben:

„Ne menjünk haza még!”

 

„Olyan jó itt a hóban,

Élvezzük a hideget!

Nekünk itt minden jól van.

Mi szeretjük a telet.”

 

„Építsünk egy nagy hómedvét!

Legyen kavics a szeme!

Meggyúrom én a testét.”

Szólt a legkisebb medve.

 

„Egyedül te nem boldogulsz.”

Mondta a mackótestvér.

„A hegyoldalról legurulsz,

Miközben gyúrod a testét.”

 

Az lesz a legnagyobb móka!”

Kuncog a mackógyerek,

„Legurulok majd a hóval,

Vagy lebukfencezek.”

 

Hómedvét megépíteni,

Nem is olyan egyszerű.

Nekiállnak készíteni,

Rájönnek, hogy nem könnyű.

 

Egymás hátára állva,

Próbálkoznak eleget,

Úgy rakják fel egymásra,

A hómedve elemeket.

 

Hiába is ügyeskednek,

Leesnek egyszer-kétszer,

Újra nekiveselkednek,

Nem sírnak, nevetgélnek.

 

Vicces munka a hómedvét,

Nekik megépíteni,

Nem veszi el bocsok kedvét,

Pedig nehéz építeni.

 

Bár nem könnyen, de elkészült,

Végül a hómedve,

Három bocsunk fáradtan ült,

Nem lettek megdermedve.

 

Medve mama bocsainak,

A barlangból integet.

„Gyertek haza! Már megmondtam!

Játszottatok eleget!”

 

Hallják ezt a medvebocsok,

De süketnek látszanak,

Felpattannak a nagy hóból,

S újra, megint játszanak.

 

Sokallja ezt medve mama,

Mérgesen lekiabál:

„Gyertek azonnal mind haza!

A jó meleg barlang vár.”

 

Haza ballag szomorúan,

A három mackógyerek,

Bukfenceznek még a hóban,

Vetnek cigánykereket.

 

Nagyon mérges medve mama,

Rájuk is szól hangosan,

De örül, hogy épen ért haza,

A három kisbocsa.

 

“Hogy mehettetek el innen,

A védett otthonotokból?

Ilyen medve Földön nincsen,

Ki ilyenkor nem horkol.”

 

A hegyen veszélyben vagytok,

Ti még ezt nem értitek.

De, hogy milyen mérges vagyok, 

Remélem, azt érzitek!

 

„Hogy néztek ki, gyermekeim?”

Dörmög a medve mama.

„Bundátokat moshatom megint.

Sárosan jöttetek haza!”

 

Medve mama medveboccsal

Együtt bundát tisztogat,

Medve bundát együtt mosnak,

Mind teát iszogat.

 

Mackógyerekek átfagytak,

Hideg játék ez a hó,

Jó, hogy tovább nem maradtak,

Otthon lenni tényleg jó.

 

„Nem vagyok én mosómedve!”

Brummog medvemama.

„Rokonom az, nagyon kedves,

Meglátogatom még ma.”

 

Mackóira ráparancsolt:

„Mind fürödni menjetek!”

A három bocs vígan pancsolt.

„Mind tiszták legyetek!”

 

Lubickol a medve kádban,

A három kis csibész,

Mit művelnek mind a hárman,

Megáll a mackó ész.

 

Nem törődik most ezzel,

A mérges mackó mama,

A lényeg, hogy nem veszett el,,

Három oktondi fia.

 

“A vizet ki ne locsoljátok!

Mosómedvéhez megyek!

Megbocsájtva nézek rátok,

Ti  három mackógyerek.”

 

Mosómedve tárt karokkal,

Fogadja otthonában.

„Te sem alszol barlangodban?

Mit csinálsz mostanában?”

 

„Aludnék én, ahogy szoktam.

Nem hagynak a bocsaim.

Aludni kell nekik, mondtam.

De jobb nekik odakinn.”

 

Hancúroznak, hemperegnek,

A nagy hóban egész nap.

Akkor is csak bukfenceznek,

Ha orrukon lóg jégcsap.”

 

„Azt hiszik, hogy jegesmedvék,

Fenn az északi sarkon.

Tudniuk kell, ők barna medvék,

S én az erdőben lakom.”

 

„Sárosan jöttek ma haza,

Nézem, hogy a bundájuk,

Csapzott, koszos, vizes latyak,

Nem tudok mosni rájuk.”

 

„Segíts kérlek, én nem győzőm!

Téli álmot aludnék!

Munkádat majd megköszönöm,

Ilyenkor alszanak a medvék.”

 

„Tudom, te is szoktál kicsit,

Részlegesen aludni.

A te bundád tiszta mindig,

Télen is szoktál mosni.”

 

Felel mosómaci néni :

„Kedves medve asszonyság!

Nem kell engem kétszer kérni!

Hobbim nekem a mosás.”

 

„Gyere, menjünk haza hozzád!

Nézzük gyermekeidet!”

Medveboccsal tele a kád,

Megsúrolja ő mindet.

 

Mosómedve néni mosdat,

Ő használja a kefét.

Alaposan lepucolja,

A három kismedvét.

 

Ez már annyira nem tetszett,

A medvebocsoknak.

Akkor egyik sem nevetett,

Amikor bundát mostak.

 

„Sokkal jobb a hóban nekünk,

Építeni hómedvét,

Fürdeni nagyon szeretünk,

Nem szeretjük a kefét.”

 

Tiszta lett a három maci,

Boldog lett medve mama,

Rokonának megköszöni,

De ő tovább aludna.

 

Bevackolnak a kis mackók,

Az anyjuk megágyazott,

Kaptak jó meleg takarót,

Fejük alatt párna volt.

 

„Gyermekeim, aludjatok!

Nincs még itt a tavasz.

Anyátoktól tanuljatok,

Bár az idő nagyon ravasz.”

 

Süt a nap, de nincs ereje,

Hideg van még odakint, 

Holle anyó mindkét keze,

Az égből hópaplant hint.

 

Medve mama hálás szívvel 

Öleli mosómedvét,

Látni, nagyon álmos, mivel,

Lecsukja a két szemét.

 

Kikíséri barlangjából,

A kedves mosó rokont,

Visszavett a haragjából,

Rokon nem vette zokon.

 

Nagyot ásít medve mama,

Elköszönnek egymástól,

Az árnyékát meglátva,

Visszabújik bundástól.